Job 31:5–40

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.