Job 23:8–17

Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.

Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.

De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.

Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!