Job 22

22. Rész

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.