Job 20:15–29

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

[Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.