Job 18:5–21

Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén

Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.