Hebrews 5:1–10

Mert minden fõpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,

A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.

És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért.

És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a [kit] Isten hív el, miként Áront is.

Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.

Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,

Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;

És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,

Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint való fõpapnak.