Genesis 9:18–29

Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.

Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete

És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.

Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:

Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.