Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.

A mezõ színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben!

Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyrõl szólottam.

És kimennek Izráel városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy paizsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálczákat és dárdákat, és tüzelnek velök hét esztendeig.

És fát nem hordanak a mezõrõl, sem az erdõkrõl nem vágnak, hanem a fegyverekbõl tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten.

És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetõje legyen Izráelben, a vándorok völgyét keletre a tengertõl, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.

És eltemeti õket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.

És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsõségökre a napon, melyen megdicsõítem magamat, ezt mondja az Úr Isten.

És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap mulva indulnak keresni.

És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetõk eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.

És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyûljetek egybe és jõjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelõl az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!

Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;

S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek;

És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekbõl és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten.

És megmutatom az én dicsõségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájok vetettem.

És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, attól a naptól fogva és azután.

És megtudják a pogányok, hogy az õ vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tõlem, s én elrejtettem orczámat tõle; azért adtam õt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.

Az õ tisztátalanságuk s bûneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tõlök.

Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltõ szerelemre gyulladok szent nevemért.

És elfelejtik gyalázatukat és minden vétköket, melylyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjökön bátorságosan, és [õket] senki sem rettegteti.

Mikor visszahozom õket a népek közül, és egybegyûjtöm õket ellenségeik földjeirõl, akkor megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára.

És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, ki fogságra vittem õket a pogányok közé, majd egybegyûjtém õket földjökre, és senkit közülök többé ott nem hagyok.

És többé el nem rejtem orczámat tõlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.

Read in Logos

Public Domain