Acts 13:30–37

De az Isten feltámasztá õt halottaiból:

És õ megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel õ vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép elõtt.

És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az õ fiaiknak feltámasztván Jézust:

Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.

Hogy pedig feltámasztotta õt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent [javait.]

Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.

Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az õ atyáihoz, és rothadást látott.

De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.