Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai (mert õ volt az elsõszülött; mikor pedig megfertõztette az õ atyjának ágyasházát, az õ elsõszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy õk neveztessenek származás szerint elsõszülötteknek,

Mert Júda tekintélyesebb vala az õ testvérei között, és õ belõle való volt a fejedelem, hanem az elsõszülöttségnek [haszna] lõn Józsefé):

[Ezek] Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Kheczrón és Kármi.

Jóel fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.

Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.

Beéra ennek fia, a kit fogságba vitt Tiglát-Piléser, az Assiriabeli király; õ a Rúbeniták fejedelme vala.

Testvérei pedig, családjaik, nemzetségük megszámlálása szerint [ezek] valának: a fõ Jéhiel és Zakariás,

Bela, Azáz fia, ki Séma fia, ki Jóel fia vala, ki Aróerben lakott Nébóig és Baál-Meonig.

Napkelet felé is lakik vala a pusztában való bemenetelig, az Eufrátes folyóvíztõl fogva; mert az õ barmai Gileád földén igen elszaporodtak.

Saul királynak idejében pedig támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és elhullának [azok] az õ kezeik által, és lakának azoknak sátoraikban, Gileádnak napkelet felé való egész részében.

A Gád fiai pedig velök szemben a Básán földén laktak Szalkáig.

Jóel vala elõljárójok, Sáfám második az után; Johánai és Sáfát Básánban

És testvéreik, családjaik szerint [ezek]: Mikáel, Mésullám, Séba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, heten.

Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Jároáh fia, ki Gileád fia, ki Mikáel fia, ki Jésisai fia, ki Jahadó fia, ki Búz fia.

[És] Ahi, a Gúni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje.

[Ezek] Gileádban, Básánban és az ezekhez tartozó mezõvárosokban laktak, és Sáronnak minden legelõjén, határaikig.

Kik mindnyájan megszámláltatának Jótámnak, a Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, az Izráel királyának idejében.

A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erõs paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak;

Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.

És gyõzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és õ meghallgatá õket, mert õ benne bíztak.

És elvivék az õ barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.

A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentõl vala az a harcz; és azok helyén lakának a fogságig.

A Manasse nemzetsége felének fiai pedig [azon] a földön laktak, [a mely] Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig [terjedt,] [mert] igen megsokasodtak vala.

És ezek voltak az õ atyjok háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erõs férfiak, híres férfiak, a kik az õ atyjok háznépe között fõk voltak.

Vétkezének pedig az õ atyjoknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, a kiket az Isten szemök elõl elpusztított.

Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli királynak szívét és Tiglát-Pilésernek, az assiriai királynak szívét, és fogva elvivé õket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé õket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán folyóvizéhez mind e mai napig.

Read in Logos

Public Domain