Nehemiah 1:3–10

És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kõfala lerontatott, s kapui tûzben égtek meg!

Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bõjtölék és imádkozám a mennynek Istene elõtt;

És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az õt szeretõknek és az õ parancsolatait megtartóknak;

Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most elõtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bûneirõl, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!

Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.

Oh, emlékezzél meg arról a beszédrõl, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: [Ha] ti vétkeztek, én [meg] elszélesztelek titeket a népek között;

Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt [gyermekeitek,] onnan is összegyûjtöm õket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!

És õk a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erõd által és a te erõs kezed által!