Ezekiel 26–27

26. Rész

És lõn a tizenegyedik esztendõben, a hónap elsején, lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva [nyitva ]van; én megtelek, [ha] õ elpusztul;

Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád [megyek,] és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.

És elhányják Tírus kõfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem õt.

Hálók kivetõ helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.

És leányai, kik a mezõségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.

Leányaidat [ott] a mezõségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-[fedelet.]

És faltörõ kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.

Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kõfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.

Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek

És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.

És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.

És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!

És leszáll királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.

És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!

Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.

Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:

Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:

Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.

27. Rész

És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

Te pedig, embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusról.

És mondjad Tírusnak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úr Isten: Oh Tírus, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok.

A tengerek szívében vannak határaid, építõid tökéletessé tették szépségedet.

Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat, czédrust hoztak a Libánonról, hogy árbóczfát csináljanak néked.

Básán cserfáiból csinálták evezõidet; evezõpadjaidat a cziprusiak szigeteirõl való sudar czédrusba foglalt elefántcsontból csinálták.

Égyiptomi hímes fehér gyolcs vala vitorlád, hogy legyen zászlód; Elisának szigeteirõl való kék és piros bíbor volt [sátrad] borítékja.

Sidon és Arvad lakói voltak evezõid; a te bölcseid, oh Tírus, kik benned valának, azok voltak kormányosaid.

Gebal vénei és bölcsei voltak benned, kik hasadékaidat javítgaták; a tenger minden hajója és hajósa volt benned, hogy kicseréljék árúidat.

Perzsák és lidiaiak és libiaiak voltak seregedben hadakozó férfiaid, paizst és sisakot függesztettek fel benned, a mik ékessé tevének.

Arvad fiai és sereged voltak kõfalaidon köröskörül, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kõfalaidon köröskörül, mik tökéletessé tették szépségedet.

Tarsis volt a te kereskedõtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak õk árúidért.

Jáván, Tubál és Mések, ezek a te kalmáraid; rabszolgákat és rézedényeket adtak cserébe árúidért

Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul.

Dedán fiai a te kalmáraid, sok sziget kereskedése van hatalmad alatt, elefántcsont-szarukat és ébenfát hoztak néked adóba.

Arám a te kereskedõtársad mestermûveid sokasága miatt; gránátot, bíbort, hímes ruhákat, fehér gyolcsot, korálokat és rubint adtak õk árúidért.

Júda és Izráel földe, ezek a te kalmáraid; búzát Minnithbõl és édes süteményt és mézet és olajat és balzsamot adtak csereárúidért.

Damaskus a te kereskedõtársad mestermûveid sokaságában, sok különféle gazdagságod miatt, - Helbon borával és hófehér gyapjúval.

Vedán és Jáván Uzálból adtak árúidért: kovácsolt vasat, kásiát és jó illatú nádat, ezeket csereárúidért.

Dedán a te kalmárod, lovagláshoz való nyeregtakarókkal.

Arábia és Kédár fejedelmei, õk mindnyájan hatalmad alatt kereskedének; bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedének veled.

Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fûszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak õk árúidért.

Hárán és Kanne és Eden, Seba kalmárai, Assiria [és] Kilmad [mind] a te kereskedõtársad.

Ezek a te kalmáraid tökéletes árúkkal, bíbor és hímes köntösökkel és drága ruháknak kötelekkel egybekötött és czédrusfából csinált szekrényeivel, a te sokadalmadban.

Tarsis hajói hordozták árúidat, és megtelél, és felette igen híressé levél a tengerek szívében.

Nagy vizekre vivének téged a te evezõid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében.

Gazdagságod és árúid, csereárúid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javítgatói és csereárúid árúsai és minden hadakozó férfiaid, a kik benned vannak, és minden benned való sokaság, beleesnek a tengerek szívébe zuhanásod napján.

Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendülnek a mezõségek.

És kiszállnak hajóikból mindnyájan, kik az evezõt fogják, hajósok [és] a tengernek minden kormányosi a szárazföldre lépnek.

És hallatják fölötted hangjokat, s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejökre, hamuban fetrengenek.

És kopaszra nyiratkoznak miattad, és zsákba övezkednek, és sírnak feletted lelki keserûségben keserves sírással.

És kezdenek fölötted fájdalmukban gyászéneket, és így énekelnek rólad: Ki volt olyan, mint Tírus? mely [most] mint temetõ a tenger közepette!

Mikor kimennek vala árúid a tengerekbõl, sok népet megelégítél; gazdagságod és csereárúid sokaságával meggazdagítád a földnek királyait.

Most összeomlottál a tengerekrõl le a vizek mélységébe, csereárúid és egész sokaságod benned elsülyedt.

A szigetek minden lakosai elborzadnak miattad, s királyaik iszonyodva megiszonyodnak, arczaik rángatóznak.

A népek közt való kereskedõk fütyölnek feletted. Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!