Psalm 89:26–37

És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.