Psalm 38:1–22

Dávid zsoltára emlékeztetõül.

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!