Psalm 18:7–19

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.