Proverbs 8:1–9:11

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

9. Rész

Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.