Proverbs 1:1–9:18

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

2. Rész

Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

3. Rész

Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi

Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

4. Rész

Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.

Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.

Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.

A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.

Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei

Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.

A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.

Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.

Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.

Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.

Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

5. Rész

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor…