Mark 4:26–32

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.

Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.