Luke 1:7–13

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.

Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,

A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.