Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.

A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szól.

Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.

Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?

Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.

Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Read in Logos

Public Domain