Job 36

36. Rész

És folytatá Elihu, és monda:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.