2 Corinthians 6:4–18

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben.

Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel;

Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak;

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez?

Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.