Psalm 146:10–147:20

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

147. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!