Psalm 113:9–118:1

A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

114. Zsoltár

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

115. Zsoltár

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.

Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

116. Zsoltár

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

117. Zsoltár

Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!

Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

118. Zsoltár

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!