Philemon 10–17

Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért,

A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban;

De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen.

Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza;

Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.

Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet.