Matthew 4:1–17

Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.

És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.

És hozzámenvén a kisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.

Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.

Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.

És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.

Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.

Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,

És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj

Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.

Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;

És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;

Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:

Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.