Job 24:18–21

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.