Job 11:13–20

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;

Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.

Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!