Hebrews 10–12

10. Rész

Minthogy a törvényben a jövendõ jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendõnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Különben megszûnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemû bûntudattal nem bírtak volna.

De azok esztendõnként bûnre emlékeztetnek.

Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bûnöket.

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

Égõ és bûnért való áldozatokat nem kedveltél.

Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égõ, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat Eltörli az elsõt, hogy meghagyja a másodikat,

A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bûnöket.

Õ azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára,

Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei.

Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Bizonyságot tesz pedig errõl mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána elõre mondotta:

Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az õ szíveikbe, és az õ elméjökbe írom be azokat,

[Azután így szól:] És az õ bûneikrõl és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat.

Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,

És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl,

És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hû az, a ki ígéretet tett,

És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat,

Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülõket.

A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét.

Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.

Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

Midõn egyfelõl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelõl társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Mert még vajmi kevés idõ, és a ki eljövendõ, eljõ és nem késik.

Az igaz pedig hitbõl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

11. Rész

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.

Mert ezzel szereztek [jó] bizonyságot a régebbiek.

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.

Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek.

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.

Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.

Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.

Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten.

Hit által nyert erõt Sára is az õ méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette

Azért is egytõl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.

Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.

És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.

Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,

A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;

Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte.

Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.

Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.

Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett.

Hit által rejtegették Mózest az õ szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.

Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,

Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét;

Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklõ ne illesse az õ elsõszülötteiket.

Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.

Hit által omlottak le Jérikónak kõfalai, midõn hét napig köröskörül járták.

Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nõ az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.

És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról;

A kik hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.

Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitõl, felerõsödtek a betegségbõl, erõsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.

Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.

Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sõt még bilincseket és börtönt is;

Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bõrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,

A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.

És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

Mivel Isten mi felõlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

12. Rész

Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért.

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

Gondoljátok meg azért, hogy õ ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen.

És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged;

Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.

Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?

Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!

Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.

Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek,…