Ezekiel 45–48

45. Rész

És mikor a földet sorsvetéssel elosztjátok örökségül, adjatok áldozatot az Úrnak, szent részt a földbõl; hosszúsága legyen huszonötezer és szélessége tízezer [sing,] szent legyen az egész határában köröskörül.

Ebbõl legyen a szenthelyé ötszáz [sing,] ötszáz [singgel] mérve egy négyszög minden oldalát, és mellette ötven sing tágasság legyen minden oldalon.

És ebbõl a megmért helybõl mérj ki huszonötezer [sing] hosszúságot és tízezer [sing] szélességet, és ebben lesz a szenthely, [mint] igen szent hely.

Szent rész ez a földbõl; legyen a papoké, a szenthely szolgáié, a kik [ide] járulnak szolgálni az Urat; és legyen ez nékik házaik helye, és szent hely a szenthely számára.

És huszonötezer [sing] hosszában és tízezer [sing] széltében legyen a Lévitáké, a ház szolgáié tulajdonukul, húszkamarául,

És a város tulajdonául adjatok ötezer [sing] szélességet és huszonötezer [sing] hosszúságot a szent áldozat mentén; az egész Izráel házáért legyen ez.

És a fejedelem [tulajdona] lészen a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán a szent áldozat elõtt és a város tulajdona elõtt a napnyugoti oldalon nyugotra és a napkeleti oldalon keletre, és hosszúsága olyan lesz, mint a részek közül egyé, a napnyugoti határtól a napkeleti határig.

Földje legyen az néki, tulajdona Izráelben; és többé ne sanyargassák fejedelmeim az én népemet, hanem adják át a [többi] földet Izráel házának az õ nemzetségei szerint.

Ezt mondja az Úr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel fejedelmei! A törvénytelenséget és erõszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot. Vegyétek le népemrõl sarczolástokat, ezt mondja az Úr Isten.

Igaz mérõserpenyõitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok:

Az éfa és a báth egy mértékûek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani.

És a sekelnek húsz gérája legyen; húsz sekel, huszonöt sekel, tizenöt sekel legyen a mina nálatok.

Ez az áldozat, melyet fel kell vinnetek: egy hómer búzából egy hatodrész éfa, és egy hómer árpából is az éfa hatodrészét adjátok.

És az olajból rendelt rész egy báth olajból: a báth tizede a kórból, tíz báthból, egy hómerbõl, mert tíz báth egy hómer.

És egy darab a nyájból, kétszáz darab után Izráel bõvizû földjérõl ételáldozatra és égõáldozatra és hálaadó áldozatokra, az õ megszentelésökre, ezt mondja az Úr Isten.

A földnek egész népe köteles legyen erre az áldozatra a fejedelem részére Izráelben.

A fejedelem tiszte pedig lészen, hogy vigyen egészen égõáldozatokat és ételáldozatot és italáldozatot az ünnepeken és az újholdak napján és a szombatokon, Izráel házának minden ünnepein: õ teljesítse a bûnért való áldozatot és az ételáldozatot és az egészen égõáldozatot és a hálaadó áldozatokat, hogy megszentelje Izráel házát.

Ezt mondja az Úr Isten: Az elsõ [hónap]ban, a hónap elsején végy egy fiatal, hibátlan bikát és tisztítsd meg a szenthelyet.

És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébõl, és hintse a ház ajtófélfáira és az oltár bekerítésének négy szegletére és a belsõ pitvar kapufélfáira.

És így cselekedjél a hónap hetedik napján a tudatlanságból vétkezõért és a vigyázatlanságért, és így tisztítsátok meg a házat.

Az elsõ [hónap]ban, a hónap tizennegyedik napján legyen a ti páskátok; a hét napos ünnepen kovásztalan kenyeret egyetek.

És a fejedelem azon a napon áldozzék õ magáért és a föld egész népéért egy bikával, bûnért való áldozatul.

És az ünnep hét napján tegyen egészen égõáldozatot az Úrnak hét bikával és hét kossal, épekkel, naponként hét napon át, és bûnért való áldozatot egy kecskebakkal naponként;

És ételáldozatul tegyen egy éfát a bika mellé és egy éfát a kos mellé, és az olajból egy hínt az éfához.

A hetedik [hónap]ban, a hónap tizenötödik napján, az ünnepen hasonlóképen cselekedjék hét napon át: a bûnért való áldozattal, az egészen égõáldozattal, az ételáldozattal és az olajjal.

46. Rész

Ezt mondja az Úr Isten: A belsõ pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevõ hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki, és újhold napján is nyissák ki.

És a fejedelem jõjjön be a kapu tornáczának útján kívülrõl, és álljon a kapu félfája mellé, és mikor a papok megáldozzák az õ égõáldozatát és hálaadóáldozatait, õ leborulva imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, a kaput pedig ne zárják be estvéig.

És leborulva imádkozzék az ország népe ugyanannak a kapunak bejáratánál a szombatokon és az újholdnak napjain az Úr elõtt.

Az égõáldozat pedig, melyet a fejedelem vigyen az Úrnak szombatnapon, hat ép bárány és egy ép kos legyen;

És az ételáldozat: egy éfa a kos mellé; és a bárányok mellé ételáldozatul, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.

Az újhold napján pedig egy ép, fiatal bika és hat bárány és egy kos, [mind] épek legyenek.

És a bika mellé egy éfát és a kos mellé egy éfát tegyen ételáldozatul; és a bárányok mellé azt, a mi kezétõl telik, s az olajból egy hínt az éfához.

És mikor bemegy a fejedelem, a kapu tornáczának útján menjen be, és ezen az úton menjen ki.

Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, a ki az északi kapu útján ment be, hogy leborulva imádkozzék, a déli kapu útján menjen ki; a ki pedig a déli kapu útján ment be, az az északi kapu útján menjen ki; ne térjen vissza azon kapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki.

A fejedelem pedig, mikor bemennek, közöttök menjen be, és mikor kimennek, [együtt] menjen ki velök.

És az ünnepeken és a szent egybegyûléseken legyen az ételáldozat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.

Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égõáldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és õ vigye égõáldozatát és hálaadó áldozatait, mint a hogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki, és zárják be a kaput kimenése után.

És egy esztendõs ép bárányt áldozz égõáldozatul naponként az Úrnak; minden reggel áldozz azzal.

És ételáldozatot tégy hozzá minden reggel: egy hatodrész éfát, és az olajból a hín harmadrészét a liszt megnedvesítésére, ételáldozatul az Úrnak; örökre állandó rendelések ezek.

Hozzátok azért a bárányt és az ételáldozatot és az olajat minden reggel állandó égõáldozatul.

Ezt mondja az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga örökségébõl, az az õ fiaié legyen tulajdonul örökségképen.

De ha örökségébõl valamelyik szolgájának ad ajándékot, az a szabadság esztendejéig lesz azé, azután visszaszáll a fejedelemre; csak az õ öröksége lesz az õ fiaié.

És a fejedelem el ne vegyen a nép örökségébõl, hogy nyomorgatással kivesse õket tulajdonukból; a maga tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy az én népem közül senki el ne széledjen a maga tulajdonából.

És bevitt engem ahhoz a bejárathoz, mely a kapu mellett oldalaslag vala, a kamarákhoz, a papok szenthelyéhez, melyek északra néznek, és ímé, ott egy hely vala leghátul nyugotra.

És monda nékem: Ez a hely, a hol a papok fõzzék a vétekért és a bûnért való áldozatot, és a hol süssék az ételáldozatot, hogy ne kelljen kivinniök a külsõ pitvarba a nép megszentelésére.

És kivitt engem a külsõ pitvarba, és elhordoza engem a pitvar négy szegletén, és ímé, a pitvar mindenik szegletében egy-egy pitvar vala.

A pitvarnak négy szegletében zárt pitvarok valának, negyven [sing ]hosszúságúak és harmincz [sing] szélesek; egy mértéke vala a négy szegleten való [pitvar]oknak.

És falazások valának bennök köröskörül mind a négy körül, és a falazások alatt konyhák valának csinálva köröskörül.

És monda nékem: Ez a fõzõház, a hol fõzzék a háznak szolgái a nép véres áldozatát.

47. Rész

És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jõ vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.

És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külsõ kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.

Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérõzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.

És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.

És mére még ezeret, [s vala olyan] folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.

És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.

És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felõl.

És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

És lészen, hogy minden élõ állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bõségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditõl Énegláimig: varsák kivetõ helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bõséggel.

Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.

És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló [gyümölcs] fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelybõl foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.

És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.

És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlõen, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.

És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertõl, Hetlónon át Sedádnak menve:

Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középsõ Hásér, mely Havrán határán van.

Így legyen a határ a tengertõl Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez…