2 Chronicles 7–9

7. Rész

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat,

Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát.

És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!

A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.

Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.

A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.

És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze égõáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égõáldozat, az ételáldozat és a [hálaadóáldozat] kövére.

És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.

A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.

És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.

Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.

Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.

Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor

És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:

Megerõsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedbõl való] férfiú az Izráel királyiszékibõl.

De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:

Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elõl elvetem; tanulságul és példabeszédül adom õket minden nemzetségnek.

És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?

És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.

8. Rész

Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.

Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.

És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.

Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;

Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.

De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.

És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.

Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;

Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

[Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.

Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak

9. Rész

A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak.

És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elõl elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki.

És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, a melyet épített vala;

És az õ asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az õ áldozatát, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott.

És monda a királynak: Mind igaz volt, a mit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedrõl;

De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, a melyet hallottam.

Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, a kik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet!

Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki téged annyira szeretett, hogy az õ székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerõsítse õt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot.

És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fûszerszámot és drágaköveket. Nem is volt [több] olyan fûszerszám, mint a milyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.

És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.

És csinála a király az ébenfából lépcsõket az Úr házába és a király házába, s cziterákat és lantokat az éneklõknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelõtt Júda országában.

Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kivánt és kért tõle, azonkivül, a mit õ a királynak hozott. Azután megtére és méne az õ földébe mind õ, mind az õ szolgái.

Vala pedig mértéke az aranynak, a mely esztendõnként bejõ vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany,

Azonkivül, [a mit] hoznak vala a kalmárok és kereskedõk; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.

És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel.

Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megy vala, a melyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába.

És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal.

Hat lépcsõje volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erõsítve, és támaszai valának mindkét felõl az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett.

És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsõn mindkét felõl. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.

És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdõ házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;

Mert hajói voltak a királynak, a melyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendõben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.

És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben.

És e földnek minden királyai kivánnak vala…